Egyrészt mert most van egy kis időm, másrészt mert megtaláltam a galéria funkciót. :) Szóval tegnap a közepesen pocsék idő ellenére úgy döntöttünk, hogy nem ücsörgünk a szobában és a bosnyák kollégával Harissal ellátogattunk Tamsuiba. Ez a hely gyakorlatilag a sziget északi vége, itt torkollik a Tamsui folyó a Kelet-kínai-tengerbe. A metró végállomástól még egy kicsit buszozni kellett, ami, tekintve, hogy az első pár megálló után egyedül maradtunk a buszon a sofőrrel, aki elég rosszul (sehogy) beszélt angolul, izgalmas kalandnak ígérkezett. Ennek ellenére simán odataláltunk, bár a következő megálló nevét a kijelzőn összepárosítani a megállók listájával nem volt triviális. :)
A hely tulajdonképpen egy tengerparti település egy kikötővel és egy szép hosszú mólóval, aminek az aljában különböző turistákra szakosodott bolt és falatozó van. Itt egyből ki is szúrtunk egy kókuszdió üdítő standot, ahol frissen lékelt tekegolyó méretű kókuszból lehetett szürcsölni a naftát. Ízre kicsit édesebbre számítottam, de talán csak azért mert én a Bounty csokiból indulok ki ha kókuszról van szó. Amúgy nagyon finom és kb fél liter lötty simán volt benne, úgyhogy konkrétan már kezdett zsibbadni a kezem mire a kb 2 kilós diót kiürítettem. Ezután rámentünk egy tengeri herkentyűs standra is, mondván kóstoljuk meg a rántott polip csápot is. Legnagyobb meglepetésemre, nem volt ehetetlen, bár az erősen fűszerezett panír sokat dobott az ízvilágon. Kis flangálás után Haris kiszúrta, hogy hajókázni is lehet, sőt, a hajó visszavisz a metró végállomásához, úgyhogy megvettük a jegyet kemény 50 dollárért (kb. 350Ft) a kis kínai lélekvesztőre és nekivágtunk a visszaútnak. A hajó gyomrában a dízel alig volt hangosabb egy közepes ipari gyártelepnél, úgyhogy a kilátásról csak üvöltve tudtunk értekezni. Érkezés után még beültünk egy kávéra egy színvonalasabbnak kinéző helyre, ahol harmadszori kérésre sikeresen kihozták a két kávét, igaz a kolléga a jeges verziót kapta a forró helyett amit kért, de fél óra teraszon ücsörgés után már nem próbált meg újat kérni, inkább lehúzta és elhúztunk.
A városban még beültünk egy olasz jellegű étterembe, ahol pizzát is készítettek. Az étlapon kemény 5db pizza volt a választék, majd miután kiszúrtam a legszimpatikusabbat a pincér közölte, hogy az sajnos 'sold out', vagyis elfogyott. Lehet, hogy én vagyok a hülye, de tisztelettel kérdem, hogy tud egy pizza elfogyni? Elfogyott rá a sajt? Vagy a sonka? Mindegy a második találat már nyert, úgyhogy rámentem arra. Hogy milyen volt? Nos nem vagyok egy agresszív ember, de otthon az ilyet simán ráborítom a pincér fejére, egy na ne vicceljünk felkiáltással. Itt viszont - tekintettel az alternatívákra - jóízűen elfogyasztottam egy helyi sör kíséretében, amiről előtte Haris figyelmeztetett, hogy borzalmas. Véleményem szerint a Kőbányai/Szalon vonalon mozog, ami azért itt elfogadhatónak mondható. Külön érdekesség volt a kilátás a vasúti pályaudvar várójára, ahol pad nem lévén, egy irgalmatlan csarnokban, mindenki a földön piknikezett, miközben mi az emeleten falatoztunk.
